Örökkön-örökké <3

Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni ,várni ,remélni.
Mindennap látni ,s rádöbbeni,hiába minden,elkéstél.
Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk?
És miért vele álmodunk és miért remélünk,várunk rá?
S ha végre ránk néz,vagy végre ránk nevet,a sok-sok szenvedést miért feledjük el?Az az egy pillanat mi örömöt okoz,miért feledtet velünk oly sok bánatot?
Ha elutazik messze megy s majd sokára jön vissza,az az érzés,mit ápolunk,nem hívhatja vissza.
S közben a józanész feledtet velünk,mert azt diktálja állj meg,tovább nem mehetünk.
Nem szabad szeretni olyat, aki megvet,aki nevet rajtunk.
Nem szeret bennünket.
Aki örül,mert tudja,hiába remélünk,aki érzi,miatta szenvedünk.
De ha a szív e kis motora szeret, hiába a józanész,nem tilthatja meg az érzést,mit ember nemesít.
Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt. Nem tehetünk róla ,s ha szeretünk,nem mondhatja senki,hogy feledd!
Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy legszebb az olyan érzés mely tiszta.
Nem kell, hogy azt mondd, hogy szeretsz.
Ha mást érzel, ne hazudj nekem.
Nem kell a szép, de hazug szavad.
Mondj inkább rosszat ,de igazat.
Először fáj,ha friss lesz még a seb,de később elmúlik,hálás leszek neked.
Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel s nem viszonozzák,s te kínlódsz,nyögsz,szenvedsz.
Úgy érzed nem bírod,meg kell halnod.
Gondolj akkor rám, s megtudod, hogy rossz volt.
Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva könnyeid ne lássák.
Zokogsz még te is egy kedves ablak alatt, s hallod, hogy ő odabent ő vígan kacag.
Megvetni ,gyűlölni,gyűlölni akarod,de csak becézni,imádni,szeretni tudod.
Nem bírsz és nem akarsz nélküle élni,nevetni,küzdeni,harcolni,sírni.
S ha eddig elértél ,nem fogod kérdezni.
Tudni fogod majd:
"Mit jelent Szeretni"

********************************************************************************

Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém,
összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon,
meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek,
de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem,
mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp,
engedj el lágyan, s így megmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték,
hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.

************************************************************************************

Néha úgy érzed, az élet egy nagy sorstalanság,
szeretsz valakit, ki téged nem, sok-sok csalódás.
Fáj őt boldognak látni mással,
fáj, hogy a párás tükörbe más nevét írja.
Nem tudod utálni, haragudni rá,
bármennyire akarod, ha azt mondod: Utállak; nagyon fáj!
Egy könnycsepp folyik végig arcodon,
ezt miatta hullajtod, közben ezt gondolod.
Ülsz reszketve egy hideg padon,
szemed csukva, gondolkozol.
A sok régi szép emlék lebeg előtted,
ahogy édes csókjaira vártál karjaiban heverve.
Ekkor szemed kinyílik, még jobban könnyezel,
szeretnéd őt visszakapni, de tudod: LEHETETLEN!
Lenézel, könnyed földre hull,
majd a szél egy halott falevelet eléd fúj.
Szomorúan látod, neki már annyi,
közbe neked is eljött a vég, csak erre tudsz gondolni.
Ajkadról leszáradt a mosoly,
úgy érzed, már sose lehetsz boldog.
Behunyod szemed, majd újra kinyitod,
de rájössz, ez valóság, sajnos nem álom.
Előre nézel, egy sötét árnyékra felfigyelsz,
közelebb jön, s látod, nem ő az, egy idegen.
Elmegy melletted, még csak rád sem néz,
azt hiszed, téged mindenki senkinek néz.
Rossz ez az érzés, Fáj, hasít,
ezért féltél, hogy szerelmed szakít.
Ki téged szeretett, de jött egy másik,
utálnod kéne, de tudod, ez SOSE fog menni.
Mindenkinek azt mondod: ő már senki többé,
de még mindig nagyon szereted, ott bent,a szíved mélyén!

************************************************************************************

Amikor sebesen eltűnsz két karomból, és már nem látlak sehol sem,
érzem,hogy valami sebet ejt a szívemen.
Fáj a pillanat mikor megérintesz,
s fáj a pillanat mikor nem érinthetsz.
Hangom elcsuklik és már nincs több szavam,
szeretsz még engem, s ezzel nyugtathatom magam.
Sokszor fájó perceken keresztül csak szaladnék utánad,
s karjaid közt feltörhetnének a vágyak,
amelyek már 1000 éve várják azt a szerelmes pillanatot,
mikor mindent elfeledve szenvedélyesen szívemet nyugtatod.
Van úgy, hogy úgy érzem már nincs szükséged többé rám,
s félek kedvesem,hogy elküldesz egy éjszakán,
de máskor érzem,hogy én vagyok a mindened,
és testemet két karoddal szorosan átöleled,
hogy tudjam,soha nem akarsz már mással lenni,
csak folyton folyvást szüntelen szeretni.
Oly sokszor haragszom rád,mert úgy érzem bántasz,
de te egyetlen pillantásoddal minden rosszat eltakarsz.
Egyetlen csókoddal meggyógyítod szívemet,
s újra jó kedvre derítesz engemet.
A titok mely benned rejlik tetszik nekem,
s minden pillanat mit valaha átéltünk már örökre itt él bennem
és csak gyarapodik szívünket egyre jobban egymásba fonva,
hogy mikor gyermekünk kérdez biztosan feleljünk,ne pedig dadogva.
Ne kelljen gondolkodnunk, ha majd megkérdi mi hogy voltunk boldogok,
s ha összetörve jön haza ránézve is tudjuk mik a válaszok.
Oly sok álom és pillanat vár még ránk,
és tudom,hogy lesznek még könnyes éjszakák,
de én már megtanultam,hogy a szerelem könnyekkel jár,
s már tudom,hogy van aki nyugtat már.
Jöhet bármi, tűz és víz,
jöhet fájón égető kín,
de a szívünk szüntelen csak szeret és megbocsát,
mert az igaz szerelem csak így élhet egy életen át.

*********************************************************************

Elválnak útjaink, tudom, hogy hiányzom, s ez egy ideig fájni fog. Elengedjük egymás kezét, de talán egymástól távol egy új élet veszi kezdetét! Lesznek még szebb napok, mert lélekben mindig veled maradok. Sosem felejtem a sok gyönyörű pillanatot, amikor először éltem át a varázslatot. Nekem te voltál a mindenem, nem volt Nálad nagyobb kincsem! Mégis elmúlt ez a nagy szerelem, de tudom, szívemben soha nem ér véget! Emléked megőrzöm az utolsó pillanatig, s tudd, veled éltem át a szerelem legszebb élményeit!

********************************************************************

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod.
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
amikor várod, hogy odaadhasd önmagad.
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
amikor vágyod hangját és szavait.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét.
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
amikor nem bírod már türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted.
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle.
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
amikor világossá válik, hogy megteszed.
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!"

**********************************************************************

Miért tetted ezt velem?Miért nem szóltál?Megkérdeztem mi bánt,s csak ennyit mondtál:,,már nem szeretlek úgy mint régen''!A mai napig nem értelek!Te nem érezted azt amit én érzek?Az egyik percben imádsz, a másikban már nem szeretsz. Mond hogy van ez?Látom már eldöntötted,s végleg kitörölsz a szívedből, ettől félek!Mond mért nem őrzöd az emlékeket?Már látom,nem érdemeltél meg!De csak hogy tudd,meghalnék érted!Igen,fájnak az emlékek,de vmi hozzám is fog kötni,és akkor majd eszedbe fogok jutni,de már bánni fogod,h nem tudtál szeretni!

*********************************************************************

Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
Minden,amit eddig hittem,romokban hever.
Összetört szív,s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni,ennyi volt a boldogság.
Nehéz könnyes szemen uralkodni,hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden,hisz még fáj a szív,s azt hiszed,hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van,de ha így is lenne,gondolj az együtt töltött,boldog percekre
Hisz annyi minden közös emlék,forró csókok,meleg ölelés..
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok,vágyak,tervek,minden,miket együtt terveztetek.
Ennyi volt,s te már tudod,sohasem feleded el őt,bárhova is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni,mert megtanított arra,hogyan kell szeretni.
Forró ölelések,csókok,s minden,mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is,tudd,hogy sohasem feledhet el ő téged,hiszen élete egy részét szentelte néked.S ezt kitörölni,elfeledni még akkor sem lehet,ha szíve majd egykor egy másikat szeret.Ennyi volt,mi szép volt s jó,hidd el,ez nem múlandó.
S hidd el azt,ne kételkedj benne,ha végső búcsúd közeleg,ő lesz az utolsó,ki azt mondja:ég veled,szerettelek,s talán még most is így érzek.Tudom,ez már késő,s tán te ezt nem is érted,hogy mért hagytalak el,ha szerettelek téged..

***********************************************************************

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

*****************************************************************************

“Mért van az, hogy véget ér az álom, s mi valóság volt többé nem találod? Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,pedig te még tudnád őt szeretni. Aztán jön egy másik, de te meg se látod,mert aki elment, még mindig visszavárod. Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?Ő volt a mindened, s elengedted menni. Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,s hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon. De az idő múlik, s kit nem látsz már soha, Az halványul benned. De a sors mostoha,hadba állítja, feltépi a sebet, Szíved megint lüktet, repülnél feléje.De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:Mért van az, aki elment nem jön többé vissza? Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”

******************************************************************************

Bocsáss meg a haragomért, a dühömért, az akaratomért, az önzőségért, hogy hagytam eluralkodni magamon a félelmeimet, hogy nem figyeltem oda rád, hogy nem érdekelt mit akarsz te csak az, hogy mit akarok én…Bocsáss meg mindenért, hogy erőszakosan próbáltam kiprovokálni mindent...Bocsáss meg ezekért, bocsásd meg, hogy nem leszek mindig türelmes, hogy néha elbizonytalanodom, hogy úrrá lesz rajtam a kétely, bocsásd meg a gyengeségem, még mindig szeretlek...

*****************************************************************************

Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem. Örökkévalóság volt tele szerelemmel, majd hátat fordítottál s én nem kérdeztem miért, sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be. Hiányzol és mindig is hiányoztál. Sosem kérdeztem miért történt ez velünk, fájdalmamon nem segített volna. Beletörődtem és most itt állok másfél évvel a \"bukás\" után. Ez idő alatt rájöttem, hogy szerelmem nem múlik el, csak elcsendesedik. Te voltál életemben a legszebb dolog és a legfájdalmasabb. Szeretlek és szeretni foglak.

*****************************************************************************

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.
Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!
Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.

***************************************************************************

Egy szó, amelyre mindig vágytam,egy táj,melyet megcsodáltam.Egy mosoly,mely örökre elvarázsolt,egy fény, mely a szemedben táncolt.A hang,mely oly tisztán csengett,a kéz,mely megérintett.Egy mozdulat,mely csak nekem szólt,az ölelés,mely csak enyém volt.Angyalok éneke cseng fülemben,régi nyár emléke kínoz engem.Az idő árja messzire sodort,volt egy szerelem,de csak játék volt.Maradt a vágy,mely már hiába éget,a remény is elszállt,semmivé lett.Nem égett tűz a szép
szó mögött,volt egyszere egy álom,mely összetörött.

****************************************************************************

S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon,
tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
s más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
s arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
s arra a napra mikor kimondtad végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred bocsássak meg neked,
s én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.

*******************************************************************

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit az első csók sokat jelent.

************************************************************************

-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Mért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult.Néha hiányzol,nem bírom ha nem vagy velem.Szükségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád.Néha ellöklek mert félek.Megijedek tőled,pedig nem bántasz.Néha futnék veled akármeddig,akárhova csakhogy együtt lehessünk.Néha úgy érzem nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat.Lehet hogy nem tudom megtenni.A szívem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egyetlen szót sem.Csak elsétálok.Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.Pedig lehet olyat tettél amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.Néha ha rád gondolok sírok,néha nevetek,néha ordítok,aztán megint ott a mosoly az arcomon.Lehetne egyszerű,de nem…ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem.

***********************************************************************

Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.

***********************************************************************

Feküdj le egyszer csak úgy egymagad,
nézz fel az égre, s engedd el magad,
hagyd, hogy a csillagok messze repítsenek,
hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen.
Öleld át most azt akit szeretnél,
tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél,
mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán,
egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán...

*************************************************************************

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

**********************************************************************

Bárhol hajtom le a fejem, mindenhol ott vagy velem,
bármit hoz a sors nekem segítesz, hogy véghez vigyem.
Mielőtt elalszom gondolok rád, neved suttogom, mint egy imát.
Nem kéred, hogy más legyek, vesztesen is kellek neked, ha összetörök felemelsz, ha kiborulok megölelsz.
Ha dühös vagyok nem haragszol, ha fáradt velem alszol. Mindig csak adsz és sosem kérsz, az enyém vagy és velem élsz.

***********************************************************************

Szemembe néztél, s tudtam te vagy az igazi,
megigéztél, és nem tudtam mit tenni.
Most beléd estem, s utánad sóvárgok,
nappal és éjszaka arcodat látom.
Nem tudom, mit gondolsz, miközben engem nézel,
de én szeretlek,
s úgy érzem nem élhetek nélküled.
Elfeledni nem tudlak.
Mondd, hát kérlek mit tegyek?
Egy kiút van csak, szeress te is engemet!

*******************************************************************

Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt,
és felkutatta a tied.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem!
Én veled leszek, te leszel a mindenem.

*********************************************************************

Boldoggá tesz az a tény, hogy mellettem vagy és láthatlak téged,
de ha újra és újra csókolhatnálak,
átkarolhatnálak, és ezzel összekuszálnám a dolgokat olyannyira,
hogy ezzel mindent megkaphatok belőled,
akármit, amit akarok, akkor boldogabb lennék.
Az egy álomba illő pillanat lenne.

*******************************************************************

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz,
ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok.
Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok.
Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél.
Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

**********************************************************************

Nem akartam beléd szeretni, és
nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...

***************************************************************

Szeretném leírni azt amit érzek,
Mert szavakkal nem bírom elmondani neked.
Ha ágyamba lefekszem, csak rád gondolok,
Szerelmes szívvel csak rólad álmodok.
De kimondom mégis, mit nem merek neked,
Szeretlek s mindörökké szeretni foglak téged.

************************************************************************

Volt idő, mikor máshogy láttam mindent,
volt idő, mikor te voltál a minden.
Volt idő, mikor szerettelek,
volt idő, mikor gyűlöltelek.
Elmúltak az évek, megint más lett minden,
elmúltak az évek, megint te lettél a minden.
Elmúltak az évek, de újra szeretlek,
így lesz ez már mindig, míg élsz és amíg élek.

***************************************************************

Szemembe néztél,s tudtam te vagy az igazi,
megigéztél, és nem tudtam mit tenni.
Most belédestem, s utánad sóvárgok,
nappal és éjszaka arcodat látom.
Nem tudom mit gondolsz, miközben engem nézel,
de én szeretlek, s úgy érzem nem élhetek nélküled.
Elfeledni nem tudlak.
Mondd hát kérlek mit tegyek?
Egy kiút van csak, szeress te is engemet!

****************************************************************

Bárcsak lehetne olyan, hogy utolsó csók,
Bárcsak még egyszer átölelnél,
S szemembe néznél, én pedig a tiédbe,
Csak annyit mondanék, nagyokat sohajtva közbe:
Volt egy fiú az életembe kit nem becsültem meg!!
Ezután könnyes lenne mind két szemem,
Kiszabadulnák átölelt karjaidból,
S csak futnék könnyeimet hullajtva!

****************************************************************

Megállt az idő, mikor Veled voltam. Csupán percek töredékeinek tűnt az
egész, mikor együtt sétáltunk. Szerettem volna, ha akkor...ott...megáll
az idő és az örökkévalóság fogjaivá válunk. Mikor megfogtad a kezem,
mikor felém fordítottad az arcodat; mintha a múltban lettem volna.
Aztán elmentél. Bezárult az ajtó és elváltunk. Visszakerűltél a saját
világodba. Az előbb...még együtt voltunk. Oly sok idő után végre
találkoztunk-csak a miénk volt az az idő. Most újra a valóságban élünk,
két külön világban...ahol elszakít az a másik...ahol én -csupán-
mellékes vagyok...! Álomvilágot szeretnék, mert ott velem vagy...ott
csak engem szeretsz; ott csak mi vagyunk; ott nem bánt senki! Kérlek
fogd meg a kezem, s utazz velem!

*******************************************************************

Minden változik körülöttem,mindenki eltűnik kit megszerettem.Pedig én
keresem őket,de mintha szárnyra keltek volna...eltűntek mint a füst az
égben.Próbára tesz az élet.Akadályokat gőrdít elém miket nem tudok
kikerülni.Fáj az igazság,h egyedül vagyok.Egyedül s csak magamra
számíthatok.Minden más csak illuzió,üres mondatok.Szívtelen
emberek,saját érdekét nézi mindenki.Nem tudok,s nem akarok ilyenné
válni.Örülök ha valakinek,mégha számomra idegen is mosolyt csalhatok az
arcára.De már ez nekem se számít.Nem számít mert elmúlik.Változik
minden mindenki mint az évszakok,s állok magányosan.Ülök egy odvas fa
tővében ami soha sem fog zöldelleni már.Magam vagyok,szorongok,de már
nem félek nincs mitől.Nem tartok magamtól.Léha nyugodtság ami körbe
vesz.A szél erős lendülete ráz fel gondolataimból.Körbe nézek magam
körül s papírhalmok meg emberek zárnak magukba.De mégis oly nagy itt a
magány s üvölt a csend.Egyedül születünk és halunk a többi csak illuzió.

*****************************************************************************

Szeretlek...szeretnélek,de mintha régen történt volna minden.Már
nincs az a felkavaró érzés mikor rád nézek.Nem dobog annyira a hevesen
a szívem mikor látlak.Csak titokban nézlek,de nem kavar fel a
dolog.Pedig kellesz nekem.Mindegy milyen férfit is állít elém a
sors.Feltétel nélkül téged választanálak,nem is kéne gondolkodnom rajta
egy másodpercet sem.De mintha már elmúltak volna azok az intenzív
érzések bennem.És már te se nézel rám nagy szemekkel.Bár ne így történt
volna,bár mondtam volna.Mondtam volna,h mit érzek irántad,mégha plátói
is a dolog.Annyit ábrándoztam rólad,rólunk a mi kis életünkről.De ez
már messze van,messze kerültünk tőle.Már érzem az időt a közeledben,már
érzem a teret ami eddig megszűnt körülötted mikor veled voltam.Már nem
számít semmi.Éjszakánként felsejlik emléked és a szívem
sajog...sírok,csendben h senki ne hallja.Én azért még reménykedem.Talán
nincs veszve semmi.

*******************************************************************

Néha csak gondolkozzunk el azon,
mit tettünk a mai napon.
Mindennap ugyanazért felkelni,
megpróbálni mindent helyesen tenni,
mindent túlélni,
fontos emberként létezni,
de mégis véres könnyeket hullatni,
és az idő múlására várni.
Azt hisszük, így minden helyes,
megpróbáljuk mindenben elérni a tökéletest,
megkeresni azt, ki nekünk kedves,
és megtalálni mindenben a rendest.
Emberek nevét találgatni,
mások kárán nevetni,
a fájdalomtól félni,
minden érzést viszonozni,
és napjainkat fel nem fogni.
Mindennap ugyanezt az életet éljük,
viszont kilépni ebből félünk,
inkább az elérhetetlent reméljük!!

*****************************************************

-Hogy vagy?-Egyedül..-Miért vagy?-Véletlenül.-Hova mész?-Csak előre..-Kivel mész?-Nélküle..-Miért sírsz?-Mert fáj..legbelül!Maradsz még?-Mennem kell,egyedül..

******************************************************

TALÁN

Ha nehéz a szíved,mert feledni nem tudod,
érzed hiányát,mert szívedben űrt hagyott.
Nemtudsz mást szeretni,már próbáltad,hiába,
ha felébredsz álmodból,nem ölel imádva.

Hangja füledben cseng,bár már napok teltek el,
nem látod az arcát,bár a fényképét eltetted.
Ha úgyérzed,nincs helyed nélküle,
hunyd le a szemed,s álmodjál vele.

Ha úgyérzed meghalsz,nyisd hát fel két szemed,
talán egyszer újra feléd nevet...
Talán mégegYszer,újra szerelmes szavait súgja füledbe,
s mégegyszer bevallja,hogy: te vagy a mindene.

Talán mégegyszer karjaiba tart kedvesen,
s újra megcsókolja ajkad,újra szerelmesen.
Majd ha egy nap újra szorítja két kezed,
talán ő is tudja,hogy: feledni nem lehet.

Feledni csak az tud,ki nem szeretett igazán,
ki csak hamisan nevetett szerelmese kínján...
Ki csak azért ölelt,mert nem volt egy másik!
Talán mostmár van más,ki az ölelésére vágyik.

De talán egy nap rájön,hogy mit jelentettem neki,
mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni.
Talán egy nap rájön,vagy talán soha...
de az élet majd lesz hozzá is mostoha!

Talán egyszer majd hiányzik neki az ölelésem,
s hű,igaz,önzetlen szeretetem,szerelmem.
TALÁN...VAGY TALÁN SOHA...

************************************************************